Kalandokon át a végzetem felé
Oda megyek az anyám elé
Aki fejemen eltöri a tányért
Aztán rám önti a forró kávét
Rohanok sebesen, de ki rúgja a lábamat
Erősen és gyorsan megrúgja a hátamat
Neki vág ajtónak, sütőnek és a falnak
Fejemet oda bassza ezután a csapnak
Szeretlek anyám, tudom te is a kést
Mivel a torkomat vágod darabokra szét
Ha már életemet elveszed, legalább temess el
Dobj bele egy árokba és felejts el!
Írta: ÉN
ÚGY IS KÖZELEDIK AZ ANYÁK NAPJA...
